Nure-onna, a Kígyónő legendája

Következő városi legendánkban szeretném bemutatni Nure-onnát (濡女, “vizes nő”), vagyis a Kígyónőt, de ismert még Nureyomejouként is, mint a tenger különös teremtménye. Állítólag ő egy gonosz, sárkány-szerű yōkai, akinek a feje egy gyönyörű nőé, a teste pedig egy hatalmas kígyóé. A szeme hátborzongató, kígyó-szerű, hosszú, pikkelyes karjai karmokban végződnek, éles agyarai vannak és gyönyörű, hosszú haja. Szándékai nem ismertek, és ahogy az a japán városi legendákban lenni szokott, neve több féle alakban jelenik meg.

Sawaki Sūshi művész képtekercse

A közhiedelemben legelterjedtebb verzió szerint Kyūshū szigetének yōkaija, egyes értelmezésekben a tengeri kígyó (ウミヘビ umihebi) megtestesülése. Vadászterülete a vízpartok környéke (tengerpartok, folyók, források), prédái a gyanútlanul fürdőző emberek és a halászok. Amikor kiszemelte zsákmányát, hirtelen kiemelkedik a vízből, és egyetlen pillantásával megbénítja, majd hosszú, kígyó-szerű nyelvével kiszívja a vért az áldozata testéből. Bár a teste jelentősen hosszú (kb. 300 méter), Nure-onna képes a sekély vizekben is elrejtőzni. Úgy is ismert, hogy a szép arcát és a haját használja, hogy a halálba csalja az úszókat: a trükkje egyszerű, a vízre fekteti a fejét és a karjait, majd úgy tesz, mintha fuldokló nő lenne. Ha valaki a segítségére siet, feltör a víz alól, megragadja az áldozatát a karmaival, és magával rántja a sötét mélységbe. Ha egyszer már elkapott, nehezen szabadulsz a karmai közül, mivel Nure-onna képes hirtelen nagy távolságot megtéve jól megragadni a zsákmányát, ezért az egyetlen megoldás az lehet, ha nem sétálsz egyedül a parton éjszaka, és kétszer is megnézed, tényleg bajban van-e a vízben fuldokló hölgy, mielőtt jóhiszeműen a segítségére sietnél – lehet, hogy egy kígyónő álruhában! Más történetek szerint Nure-onna a parton látható, ahogy mossa a haját. Szépsége vonzza a férfiakat és nőket egyaránt, de ha túl közel merészkednek hozzá és megzavarják, bedühödik és megöli az illetőt. Egy másik ábrázolás szerint ő egy hatalmas lény, aki olyan erős, hogy a farkával képes fákat kicsavarni, tápláléka pedig az ember. Csalétekként egy bepólyált gyermeket hordoz magánál csomagként, és ha egy jó szándékú idegen felajánlja neki, hogy átveszi a kicsit, akkor gondosan és szeretettel kell fognia, különben Nure-onna megharagszik. Idő közben a “csomag” is egyre nehezebbé válik, meggátolva az áldozatot a menekülésben – ekkor a Kígyónő hosszú nyelvével kiszívja a zsákmánya összes vérét. Ha megpróbálja az illető eldobni a csomagot, kiderül az átverés: valójában nem volt benne csecsemő.

Nure-onna, avagy az emberarcú, kígyótestű youkai

Mivel sok kép maradt fent egy kígyótestű nőről, például az edo-kori Hyakkai Zukan (百怪図巻 Száz démon illusztrációja, ez Sawaki Sūshi művész képtekercs-gyűjteménye 1737-ből) és Gazu Hyakki Yakō (百鬼夜行 Száz démon éjszakai szemléjének illusztrációja, ez Toriyama Sekien 1776-ban megjelent műve) kötetekben, ezért úgy tartják, hogy Nure-onna ismert volt már azokban az időkben is, de a Kígyónő legendájának keletkezését még nem erősítették meg a szakirodalmak. Azonban Fujisawa Morihiko folklorista tudós szerint, bár elsődleges forrást nem jelöl meg, 1819-ben azt írja, amikor a fiatalok több hajóval is kimentek Echigo (ma Nigata prefektúra) és Aizu (ma Fukushima prefektúra) határán egy bizonyos folyópartra annak érdekében, hogy faanyaghoz jussanak, egy hajójuk eltűnt a messzeségben. Az eltévedt hajó legénysége egy haját mosó nőt pillantott meg, és bár misztikusnak gondolták, a nő hirtelen sikoltozni kezdett, így kétségbeesetten elkezdtek visszafelé evezni. Amikor a hajó végre csatlakozott a többiekhez, a társaik azt kérdezték: “mi az, kígyót láttatok?” Az eltévedt legénység azt felelte: “Valami sokkal szörnyűbbet! Nure-onnát!” A többiek nem hitték el a történetet, ezért az intő szóra fittyet hányva elmentek arra a helyre, ahol a nő volt. Az eltévedt hajó emberei túlságosan féltek ahhoz, hogy kövessék őket. A Nure-onnához közeledő bajtársak hajója alól többször is szörnyűséges kiáltások hangzottak fel. Amikor megpillantották Nure-onna farkát, mely elérte a 3 chō-t (mintegy 327 méter), azt mondták, sosem tudnának előle elmenekülni. Végül ezek az emberek sosem tértek vissza. Bár ebben a történetben Nure-onna alakját nem ábrázolják közvetlenül, a 3 métert elérő farokhossza miatt úgy gondolják, egy nagy kígyó lehet.

Érdekesség, hogy Nure-onna megjelenik az Inu x Boku SS című anime 6. részében is, a Speed Grapher anime 15. része pedig a “Nure-onna jigoku” címet viseli.

Forrásaim voltak:

– Michael Dylan Foster. Pandemonium and Parade: Japanese Monsters and the Culture of Yōkai. California: University of California Press, 2009.
– David D. Gilmore: Monsters: Evil Beings, Mythical Beasts, and All Manner of Imaginary Terrors. Pennsylvania: University of Pennsylvania Press, 2009.
– Katsumi Tada: Youkai Zukan. Hely nélkül: Kokushokan Kōkai, 2000.
– Fujisawa Morihiko: Youkai Gadan Zenshu. Nihon Hen. Tokyo: Chūō Bijutsusha, 1929.
– Wikipedia. “Nure-onna” megtekintve: 2014.05.08. http://en.wikipedia.org/wiki/Nure-onna
– Wikipedia. “濡女” megtekintve: 2014.05.09. http://ja.wikipedia.org/wiki/濡女
– Scary Website. “Snake Woman” megtekintve: 2014.05.08.  http://www.scaryforkids.com/snake-woman/

Képek:

1 2

Reklámok

Kisebb japán legendák

Gozu

cow-headEbben a cikkünkben három jelentéktelenebb, kevésbé közkedvelt legendáról olvashattok. A gozu, avagy a tehénfej legendája valójában egy történet, melyben egy levágott tehénfej szerepel. Már a 17. században voltak feljegyzések erről a legendáról, melynek lényege annyi, hogy a történetet senki sem ismeri, mert mindenki, aki hallotta, a benne rejlő igazság miatt megőrült, és vagy valamilyen baleset, vagy öngyilkosság miatt életét vesztette. A szóbeszéd szerint túl veszélyesnek ítélte a kormány ezt a történetet, és minden létező példányt elégettek, vagy paragrafusokra vagdalták, így mára már csak részletek maradtak ránk. Állítólag egyszer egy tanár osztálykirándulásra vitte a diákjait, a nap végén pedig leültek a tábortűz köré. És mi passzol jobban a tábortűzhöz, mint a rémtörténetek? Ebben a variációban a tanár volt az, aki ismerte a legendát, és gondolta, a diákok szórakoztatására elmeséli, akik nagy érdeklődéssel fogadták. De ahogy egyre bonyolódott a történet, sokan sírva fakadtak, és könyörögtek a tanárnak, hogy hagyja abba a mesélést. Ám ő nem hagyta abba, mintha valami hipnotikus átok befolyása alatt állt volna, tovább és tovább mesélte a történetet. Másnap az összes diákját, illetve a buszsofőrt holtan találta az iskolabuszon, legtöbbjüknek habzott a szája. Ő maga semmire sem emlékezett, és soha többé nem szólalt meg. Ennek a legendának a pontos eredetét nem ismeri senki.
Ha el akarjuk kerülni ezt a csúnya halált, javaslom, hagyjuk ott a mesélő illetőt, vagy tegyük beszéd-képtelenné, máskülönben végigmondja a történetet, és belátható időn belül elhalálozunk.

Jinmenken

Mint a legtöbb japán legenda, jinmenken [人面犬- ember arcú vagy fejű kutya] legendája is az Edo-korból ered. Jinmenken egy

Jinmenken, ahogy a Bújj, bújj, szellem! 1. részében láthatjuk.

ártalmatlan, japán lény, aki legtöbbször éjszaka, sikátorokban, vagy útszéleken mutatkozik meg az egyszerű embernek. Igaz, állítólag nem bánt, viszont rendkívül barátságtalan – többször is felszólítja azt, aki rátalál, hogy legyen szíves őt békén hagyni.  Az edo-kori polgárság több feljegyzést is készített arról, hogy látták ezt a különös és goromba lényt. Az akkori emberek többnyire rossz ómenként, vagy katasztrófa előjeleként tekintettek rá. Korai (múlt századi) feljegyzések szerint kedvelt tevékenyései közé tartozik magányos autók üldözése, ehhez mérten igen gyors is. Egyes források szerint elérheti a 100 km/h sebességet is, hangja pedig inkább sikoltáshoz hasonlít.
Jinmenken elkerülésére nincs hatásos módszer. Akkor jelenik meg, amikor akar, ott, ahol akar. De ha magára hagyod, azt értékelni fogja.

A végzetes viteldíj

Kering egy legenda egy magányos utasról is, aki minden alkalommal éjszaka jelenik meg, csak és kizárólag taxisofőröknek. A rejtélyes alak leinti a taxidat, beszáll, majd bediktál egy olyan címet, amiről valószínűleg sosem hallottál. Amikor ezt megjegyzed neki, segít elnavigálni, de állítólag igen komplex és bonyolult magyarázatokat ad, sikátorokon, szűk utcákon vezet át téged, míg végül magatok mögött hagyjátok a várost is, és már egészen vidéken jártok. Amikor a sofőr már igen csak zaklatott, és ideges, hátrafordul, hogy számon kérje utasát, miért nem érték még el a kívánt célállomást; de ahogy hátrapillant, egy üres hátsóülés fogadja a sofőrünket – utasának hűlt helye. Ekkor a sofőr zavarodottságában visszafordul a kormányhoz, de bármerre indul, a vége az lesz, hogy belehajt egy szakadékba, és meghal.
Ez a legenda természetesen csak azokat állítja potenciális veszély elé, akik Japánban taxisofőrként dolgoznak. Legegyszerűbb módon úgy lehet elkerülni ezzel a különös idegennel a találkozást, ha nem veszel fel senkit az éjszaka közepén.

 

ScaryStuffWiki. “Jinmenken” megtekintve: 2014. 05. 01
http://scarystuff.wikia.com/wiki/Jinmenken

CryptoMundo. “Jinmenken” megtekintve: 2014. 05. 21
http://cryptomundo.com/cryptozoo-news/jinmenken/

UnexplainedMysteries. “Jinmenken” megtekintve: 2014. 05. 01
http://www.unexplained-mysteries.com/forum/index.php?showtopic=202558

Wikipedia.“Fatal Fare” megtekintve: 2014. 05. 01
http://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_urban_legend

PinkTentacle. “Cow head” megtekintve: 2014. 05. 01
http://pinktentacle.com/2010/03/cow-head/

ScaryForKids. “Cow head” megtekintve: 2014. 05. 01
http://www.scaryforkids.com/cow-head/
k1 k2 k3